Holisztikus Gyermek Coach képzés

A boldogsághoz vezető út a kapcsolatokon és a harmonikus együttműködésen keresztül vezet. Ha tudatossá válunk és elkezdünk és változni, a kapcsolataid is változni fognak.

Néhány kulcsfontosságú szempont:

  1. Empátia és megértés: Az empátia, azaz a másik ember érzéseinek megértése és az ő nézőpontjának befogadása alapvető fontosságú.
  • Kommunikáció: Hatékony kommunikáció nélkül nehéz boldogságot találni a kapcsolatokban.
  • Konfliktuskezelés: Konfliktusok elkerülhetetlenek egy kapcsolatban, de ahogyan kezeljük őket, meghatározza a kapcsolat hosszú távú boldogságát.
  • Közös célok: A közös célok és értékek az embereket összeköthetik.
  • Közösség és támogatás: Az emberek közösségi lények, és egy erős társadalmi támogatási rendszer a boldogság alapvető építőeleme lehet. A család, barátok és közösség segíthetnek abban, hogy érezzük, hogy hozzájuk tartozunk és támogatva vagyunk.
  • Elfogadás és megbocsátás: Az elfogadás és a megbocsátás képessége segíthet elengedni a sérelmeket és a múltbéli hibákat, és előrelépni egy boldogabb jövő felé.
  • Rugalmasság: A kapcsolatok és az együttműködés rugalmasságot igényelnek. Képesnek kell lennünk alkalmazkodni az új helyzetekhez és kihívásokhoz, miközben fenntartjuk a kölcsönös tiszteletet és megbecsülést.
  • Önismeret holisztikusan: Testünk jelzéseinek tudatos megfigyelése és értelmezése.

Ezen tényezők együttesen hozzájárulnak ahhoz, hogy boldogabb és kielégítőbb kapcsolatokat építsünk, és segítsenek az életünkben megtalálni az igazi boldogságot és harmóniát. Az emberi kapcsolatok és a harmonikus együttműködés valóban az életünk egyik legértékesebb kincse lehet.

Hogyan lehet elkerülni a játszmákat és azt, hogy a párkapcsolatainkban ugyanazokat a végeláthatatlan hibás köröket fussuk újra és újra?

Minden felnőtt volt egyszer gyerek

Minden felnőtt őrzi, ma is ott hordja magában a gyermekkori tapasztalatait, élményeit. Ismerjük meg azokat a gyermekkorunkból hozott, mára már a nem tudatos hatásokat.

Hogyan befolyásolják ezek a hatások a viselkedésünket és kapcsolataink alakulását?

Gyerekkorunkban olyanok vagyunk, mint egy szivacs. Mindent, ami akkor történik, amit a szüleinktől látunk, és amit közben érzünk és gondolunk, szépen elraktározódik. Később az így megőrzött emlékek elevenednek meg az egyes én-állapotokban.

Ha gyerekkorodban elég jó szeretetélményeket kaptál:

Pl. ha önmagadért járt az elfogadás, és nem azért, mert valamit tettél, vagy valahogy viselkedtél, akkor képes vagy biztos lábbal állni a világban.

Ilyenkor bízik önmagában az ember, és bízik a másik emberben is. Ebben az esetben ritkán van szükség játszmákra, mert amire vágyunk, amit érzünk, az kimondható. A biztonság talaján állva könnyű Felnőtt én-állapotban lennünk, abból reagálnunk.

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mennyire vagy szerethető.

Milyen embernek tartod magad?

Mennyire bízol magadban?

Mennyire hiszed azt, hogy szerethető vagy?

Mennyire vagy tisztában az értékeiddel?

Mi lenne a válasz, hogy másokról mit gondolsz, őket mennyire tartod megbízhatónak? Térképezd fel az elmúlt hetedet: hogyan viselkedtél, hogyan reagáltál másokra, vagy akár magadra?

Mi történik akkor, ha gyerekkorodban már az elején valami félrecsúszott?

Pl. Ha nem azt és úgy kaptad meg, mint amire vágytál, ha sok hiány halmozódott fel, akkor felborul az egyensúly, és a hiányaid kezdik irányítani a felnőtt kapcsolataidat is.

Ha esetleg számodra nem volt mindig elérhető a biztonságot nyújtó szülő, és időnként nem adta meg a megnyugtató ölelést, akkor biztonságdeficit alakulhatott ki.